Kezdődött mindez egy forró nyári reggelen, úgy tizennégy éve. Még pörsenéses tinédzser lehettem, mikor minden áldott nap mikor tehettem elmentem kerékpározni a falu mellé, ahol nyaraimat töltöttem nagymamáméknál.Tehát a falu egy igen csendes kisváros melletti település ahol szokás szerinz soha semmi nem szokott történni, persze ez aznap is így történ azaz nem volt semmi különös, de mégis valami megváltozott, csak ekkor még ezt nem tudtam.Kimentem a falu mellé egy kis domb tetejére, nagyon szerettem ezt a dombot, az útcánk végén nyilt egy régi bekötöút torkolatából ami a vasútra nézett, elég meredek partoldala volt és minden irányból egészen szép kilátás nyílt róla.Volt a tetején egy régi kilóméterkő, valószínűleg ez egy régi főút lehetett mert ilyeneket csak úgy szántóföldek között nem lehet találni. Én szinte minden áldott nap elmentemk e kő mellett mert a másik kedvenc helyem az a homokbány avolt mely a két falu közt egy elég elhagyatott helyen állt. Itt aztán minden j dolgot meg lehetett csinálni amit szeretett volna az ember legfőképp a leszakadt homlokfalon történő ugrálást ami nem kis veszélyeket rejtegetett magában, de tudjuk a tiltott gyümölcs mindig fínomabb...Emlékszek a helyre nagyon szép nyugati fekvésű igen kicsi homokbánya volt vagy fél évszázada nem járt oda senki csak egy pár madárvédő és persze a bosszantásukra odaérkező vagy saját kedvtelésből Gyurgyalagot lövöldöző orvvadászok. Ezt a rengeteg elhasznált hüvelyből ki lehetett következtetni, a madárvédők pedig többször is arra jártak ottlétem alatt. Azt azért elmondom, hogy az én "fantasztikus" társaságomnak sem örültek, de még minig jobb voltam mit az igazi hívatlan vendégeik. Igazi kis paradicsom volt ez számomra nem is lehetett volna jobb helyet találni sem a homokban történő ugrándozás ami a meredek lejtő okán teljes súlytalanság eufóriájával járt egy kis űrhalyós érzést csempészet a kirándulás eme pontjába amit egy kis képzelőerővel kombinálva teljes marsi expedíciót kreált az unalmas nyári valóságból. Presze ha az ember megunta ezt az élvezetet a rengeteg homok miatt mingyárt egy igazi Szaharai Beduin karavánba volt. Így telt a nap nagyobb része volt, hogy délelőtt a megnyugtatóan hűvös száraz homokűba dugva pihentettem a lábam, hol pedig a tittasztó nyári délutánban ugrándoztam, de az út mindig elvezetett a kilóméterkő mellet, aminek nem különítettem komolyabb figyelmet a legtöbb utam során.
